első fejezet

- Florette Daniels! Felszólítalak, hogy... - folyamatos ostromom hatására elértem, hogy Dom végre elhallgasson, mivel egyik jól célzott ütésem leverte róla a szemüvegét.
- Állj le, nem akarom, hogy az egész Yale a hétvégi programomat hallgassa...
- Jajj, Flori, nincs is hétvégi programod. Kiborító, hogy mennyire elzárkózol mindenkitől.
- Nem is! Te a barátom vagy, nem? ...nem?
Dom elnevette magát, majd mielőtt újabb ütlegelésbe kezdtem volna gyorsan válaszolt.
- De, de igen, én a barátod vagyok... De senki mást nem ismersz...
- Dehogynem! Ismerem például Irist, aki mondjuk nem hiszem, hogy túlságosan bír engem, de... ismerem őt, és ez a lényeg.
- Dehogy ismered! Azért mert ő a szobatársad, és tudod a nevét... Tudod a nevét?
Kicsit gondolkodnom kellett, de végül muszáj volt belátnom, hogy semmit nem tudok Irisről, még a családnevét sem.
- Jól van, igazad van, nem ismerek senkit. De ez azért van, mert nekem itt most a tanulás a lényeg, végül is a Yale-en a legtöbb diáknak ez az elsődleges célja.
- Kivéve Demon Hodge-ot.
Ebben egyetértettem Dommal, Demonnak tényleg nem olyan fontos a tanulás, ő inkább a vad partikra, és a sok csajozásra hajt, pedig mennyire szerencsés, hogy ide járhat.
Nekem legalábbis ez a véleményem.
- Na látod, Demont is ismerem.
- De csak látásból, sose beszéltél vele.
- Számomra nem pont az őfajtája jelenti a tökéletes társaságot.
- Ki tudja, tűz és víz, bármi lehet. Kávét, vagy csokit? - kérdezte, mert időközben eljutottunk a kávézóig, ahol szokásomhoz híven forró csokit kértem. Miután leültünk kedvenc helyünkre tovább folytattuk a beszélgetést.
- Nem tudom mire célzol, de én nem akarom Demont megismerni.
- Pedig bemutatnálak neki, ha...
- Ha...?
- Ha eljönnél a ma esti bulira. - megráztam a fejem, ezt nem mondhatja komolyan! Hiszen tudja, hogy én nem vagyok olyan bulizós fajta, ő tudja a legjobban. Persze Dom más! Ő tényleg mindenkit ismer, mindenkivel jóban van. Valószínűleg engem is azért vesz figyelembe, mert beletartozom a mindenki fogalom hatáskörébe.
- Hiába próbálsz meggyőzni, Demon miatt nem fogok elmenni.
- Nem miatta, Flori! Magad miatt, hogy kicsit is úgy tűnjön, társas lény vagy. Az én kedvemért! - és bevágott egy olyan nézést, amiről pontosan tudja, hogy belemegyek, bármit kér.
Este hétkor kopogott be az ajtónkon. Iris nyitott ajtót, ahogy mindig, bár nem igazán szoktak látogatóink jönni. Kiszaladtam, és már indultunk is Dommal, Iris legnagyobb csodálatára.
- Randizni mész? - futott utánunk a folyosóra. Dom láthatólag zavarba jött.
- Nem, dehogy! - mondtam, mire sokat sejtetően elmosolyodott, és rám kacsintott. Ezután visszaszaldt a szobába.
Demon háza nem messze volt a várostól, kicsit messzebb az egyetemtől, de már mikor odaértünk is teljes díszkivilágítás volt, és bömbölt a zene. Az ajtó előtt meggondoltam magam, de barátomnak mégis sikerült berángatnia.
- Hé, Demon! - intett oda a házigazdának kísérőm. A fiú már meg is indult a tömegen keresztül felénk. Kezet fogott Dommal, majd én is bemutatásra kerültem.
- És íme Florette Daniels. - kezet nyújtottam Demonnak.
- Üdvözöllek, kis virág! - majd kezen csókolt. Kicsit meglepődtem, de aztán a kezembe nyomott, egy üveg sört, és egy jó szórakozást felkiáltással tovább állt.
- Fura egy fazon. - állapítottam meg.
- De nagy arc! Na gyere, bemutatlak még néhány srácnak.
Vagyis Crawfordnak és Cade-nek, akik Demonhoz hasonlóan a nevemen viccelődtek.
Úgy gondoltam nem nézek eseménydús estének elébe, ezért otthagytam a fiúkat, és a sörösüveggel a kezemben a teraszra indultam. Kiérve jó nagyot kortyoltam az üvegből. Furcsa érzés, tekintve, hogy nem vagyok nagy alkoholizáló, így egy olyan tervet eszeltem ki, hogy a legelőbb elém kerülő asztalra lerakom az üveget, és örök búcsút veszek tőle. Nem kívánok részeges diák lenni a Yale-en. Csönd volt, és ez megnyugtatott, míg ki nem támolygott két ember egymásba habarodva, és a sarokban egymásnak nem estek.
- Hé! Itt emberek is vannak! - mivel nem nagyon vettek figyelembe, úgy döntöttem, én hagyom őket kettesben, és beindultam, mikor is Demonnal találtam magam szembe.
- Nohát, nohát, újra találkozunk! - megragadta a kezem, és hosszan magába szívta az illatát. Kezdtem félni tőle, látva kába tekintetét, és támolygását.
- Én is nagyon örültem! - majd kirántottam a kezem, és megkerülve őt tovább mentem. Csakhogy megragadta a derekam és visszahúzott.
- Ne siess annyira! Maradj, maradj velem! - mosolygott mint valami tejbetök, úgy, hogy rögtön rájöttem koszos kis szándékaira.
- Oké, állj meg egy pillanatra! Ha azt hiszed, hogy egy sarokban megdöngethetsz, nagyon tévedsz, mert én nem egy olyan sarokban megdöngetős fajta vagyok! Ha olyat akarsz, akkor indulj, és ránts ki egy csajt a tömegből, mert hidd el rajtam kívül mindenki azt várja, hogy magddal húzd!
Már indultam is, az ajtóból visszanézve láttam, hogy Demon egy fekete lánnyal enyeleg. Mosolyognom kellett. Úgy látszik, én, az örök romantikus, aki még elhitettem magammal, hogy talán a fiú kijózanodik, utánam jön, és szerelmet vall, nos én, nagyon eltévedtem. Demon Hodge nem ilyen. (már amennyire ismerem)

Másnap reggel Iris ébresztett.
- Na, milyen volt a randi?
Kómásan felemeltem a fejem az órámra.
- Jesszus, Iris, 9 óra! Szombat van, miért nem hagysz aludni?
- Érdekel mi volt.
- Miért?
- Mert... minden érdekel! Na, mesélj.
Felkeltem, és felöltöztem, hogy először életemben ekőször menjek reggelizni Irisszel, csakhogy kifaggathasson egy randiról, ami nem is volt randi. Általában mindig Dommal reggelizek, de buli utáni reggel ő nem várható az étkezőben.
Így hát szobatársammal indultam a forgalmas terembe, és szétázott gabonapehely mellett elmeséltem neki a tegnap estét. Még így, hogy semmi romantika nem volt benne (a Demon megfogja a derekam, és visszahúz részt szándékosan kihagytam) Iris még így is nagyon élvezte a beszámolót.
- De minek jöttél haza?
- Nem az én stílusom...
- Ahha... - mondta kábán Iris.
- Te nem jársz bulizni?
- Nem igazán ismerek senkit. - nézett körül a teremben. - Csak Egont. - mutatott egy távoli asztal betegesen gyógyfej társaságára. - Az unokatesóm, látszik rajta, hogy nem egy nagy partiarc, ugye?
Bólintottam.
- Én mindig azt hittem, te menő csaj vagy!
- Hát régen az is voltam! Annyira vártam a Yale-t, hogy majd sokat bulizok, meg minden, erre semmi.
- Ahha, és elárulod a családneved? - kissé meglepő volt a kicsit sem témába illő kérdésem, de muszáj volt feltennem. Iris egy percig furán nézett rám, majd elmondta.
- Flint.
A szombat délelőttöt végig beszélgettük szobatársnőmmel, teljes mértékben próbáltuk kiismerni egymást, amit az elmúlt egy évben nem tettünk meg. Dél felé elindultunk a pizzázóba, mert mint kiderült mindkettőnk imádja a helyet. Beültünk, és nem sokára csapódott Dom is. Miután megtörtént a bemutatás részletes imsertetőt kaptunk a buli további részeiről, amiben Crawford erotikus tánca volt a főszereplő, de szóba jött még Cade bugyival a fején és Demon is, aki életében először senkivel nem tűnt el egy kis időre.
- És mi lett azzal a fekete lánnyal? - kérdeztem.
- Ja, vele? Kiderült, hogy fekete fiú...
A pizzázás után elbúcsúztunk Domtól, és visszaindultunk, ahonnan Iris hazautazott, de biztosított, hogy holnap már itt lesz.
Ezévben először kicsit sajnáltam, hogy egyedül maradtam. Azelőtt nem is gondoltam rá, hogy a szobatársam ilyen jófej, sőt semmit nem tudtam róla, még a nevét se, pedig igazán próbálkozhattam volna. Bevackoltam magam a fotelba egy jó könyvel, és elkezdtem olvasni. Kis idő múlva a telefon csörgése zavarta meg elmerülésemet a regényben. Semmi kedvem nem volt ledobni a takarót, felállni és felvenni a telefont. Ki keresne engem? És a végkifejlet legizgalmasabb részét sem akartam félbeszakítani, és hagytam, hadd csörögjön. Kitartó volt, de pár perc után megszakadt a csörgés, és egy sípszó után egy imserős hang jelentkezett be.
Nem tudtam nem oda figyelni.