- Az emberek nagy része gondolkozik. Ez jó dolog, de magában nem ér semmit. Ugyanis gondolni dolgokra és végre is hajtani őket, két külön dolog. Az emberek nagy része ugyanis inkább csak gondolatban él: szépen végiggondolja mit kéne csinálnia, majd az esetek többségében hagyja az egészet a francba. Ezek az emberek szeretnek abban reménykedik, hogy a lehetőségek majd csak úgy az ölükbe hullnak. És ha mázlijuk van, ez meg is történik. Egyszer a millióból. Én is ilyen ember voltam, egészen addig, amíg meg nem untam a tétlen várakozást. Mindig is keveset beszéltem, de mindig próbáltam sokat mondani. Megedzett az élet, még ha ezt egyesek nem is akarják észre venni. Nem fogom nyilvánosan sajnálni magam, nem fogok sírni, ha valami nem sikerül. Menni fogok tovább, ahogy eddig is tettem. Teljesen egyedül.
Jasmine Bartosso

- Az anyám születési neve Green. Két nővérem van és három unokahúgom. Két unokaöcsém. Cukor nélkül iszom a kávém. Szeretek énekelni, de nem tudok. Nem táncolok nyilvános helyen. Kedvenc könyvem, az Akiért a harang szól. Kedvenc bandám, a U2. Van egy sebhely a homlokomon, ami mindig emlékeztet, hogy soha többé ne lovagoljak. Követek el hibákat. Megbánom őket. Utálok egyedül lenni. Pontos vagyok, de sokszor halogatom a dolgaim. Mindig visszahívom a nem fogadott hívásaimat. Nem szeretem, ha mellőznek, pedig ez gyakran megesik. Félénk vagyok. Nehéz felhúzni, de annál könnyebb elszomorítani. Nincsenek ellenségeim. Nem vagyok tökéletes, és tisztában vagyok ezzel. És ez benne a gyönyörű, hogy nem érdekel – nem ez számít.
Dylan Brown

- Érzelmek nélkül nőttem fel. Az apám sokat volt távol, turnézott világszerte, alig találkoztam vele. Az egész gyerekkorom abból állt, hogy minden egyes percemet anyámmal töltöttem. Néztem, ahogy dolgozik, hallgattam, ahogy beszél. Aztán mikor elég idős lettem, elkezdtem gondolkozni azon, hogy mindennek mi értelme van. Arra gondoltam, hogy kell lennie valaminek, ami értelmet ad ennek az egésznek. Nem értettem semmit. Ismertem a szót: szeretet, de nem értettem, mert az anyám sosem szeretett senkit és semmit, kivéve a táncot. Ha az apám ott lett volna, akkor megtanulom, hogy nem bűn sírni. De nem volt ott, és én teljes hazugságban nőttem fel, egy olyan világban, ahol nincsenek érzelmek. Ezért vagyok ilyen, amilyen. Ezért látszom erősnek – mert semmi mást nem ismerek, csak amit az anyámtól láttam: hogy nem adhatom fel, hogy nem elég jónak, a legjobbnak kell lennem, és nem szabad hagynom, hogy az érzelmeim irányítsanak. Nem szeretem az anyámat, de mégsem őt okolom azért, mert ilyen lettem. Mindenért az apám a bűnös.
Alexandra Montgomery

- Biztos vagyok benne, hogy nem születtem gyilkosnak, és mégis az lettem. Megölök hitet, reményt, szeretetet, álmokat - másokban. Ha nem is veszek róla tudomást, akkor is. Török, zúzok, amerre látok, és nem érzem a dolgok jelentőségét. Megtanultam, kimondani, amit érzek, és harcolni azért, amit akarok, és elfogadni a kudarcokat. Mást se értem el egész életemben, csak kudarcot. Rombolásra születtem, és nem érzek bűntudatot. Néha a szavaimmal sokkal mélyebb sebet tudok ejteni, mint egy késsel vagy egy bárddal. És ezek a sebek, a sebek, amiket én ejtettem, sokkal nehezebben gyógyulnak be...
Christopher Turner

- Olyan lány vagyok, aki szereti elhiteti mindenkivel, hogy van remény, még akkor is ha nincs. Olyasvalaki vagyok, aki hisz abban, hogy léteznek csodák. Én vagyok az, aki bármikor odatartja a vállát egy megtört léleknek. Mindig mosolygok, és nem hagyom sírni a magam körül lévőket, és addig nem megyek el, amíg bárkinek, akárkinek szüksége van rá. Ez vagyok én. Eltűröm, hogy minden cselekedetem ellenére tőlem sose kérdik, jól vagyok-e. Mert nyilvánvaló, hogy velem minden rendbe van, hogy nekem nincsenek problémáim. Mert rólam azt hiszik, tökéletes vagyok. Azt mondják, angyal vagyok. Nem akarom, hogy csalódjanak. Tudniuk kéne, hogy én is követek el hibákat.
Olive Palm

- Néha úgy érzem a körülöttem lévők tényleg élnek, míg én csak átsiklom az életen. Nem azt mondom, hogy soha nem fájt még semmi, hogy sosem voltam csalódott vagy nem éreztem magam még elveszettnek. Pont ellenkezőleg, az idő nagy részében észrevehetetlen vagyok. Senkit nem érdekel igazán, amit mondok. Alapjában véve nincs izgalmas életem, nincsenek óriási botrányaim, a magánéletem egyhangú és unalmas. Talán fájdalmasan hangzik, de én nem szenvedek.
Samuel McGrady